A község határában már az őskorban letelepedett az ember, amit az itt talált régészeti leletek bizonyítanak. A legrégebbi az eneolit - legújabb kőkor - időszakából származó leletek. A régészeti kutatások során feltártak egy kanel-kerámia telephelyet szintén az említett eneolit időszakából, valamint szkíta-barbár és latén telephelyeket is. A jelentős régészeti leletek közé tartozik egy feltárt római szarkofág.
A községről 1172-ben történik először említés Sysou név alatt, amikor Konrád király jobbágy itteni birtokát a pannonhalmi apátságnak adományozta, bár nem biztos, hogy éppen erről a Csicsóról van szó. Az apátság birtokait igazoló pápai okiratokban a község neve többször is előfordul (1225, 1226, 1232), azonban az 1237-1240-es összeírásban már nem található e név alatt. Valószinüleg Erecstő birtokról van szó, amely Csicsóval szomszédos, s annak határából emelték ki. Csicsó Komárom és Szolhagyőr várának, valamint egy sor kisebb nemesnek a birtokában volt.
1265-ben IV. Béla király Komárom várával együtt a vár földjeit is Walter budai kamarás ispánnak ajándékozta, s leíratta határait.
1268-ban a község Chychov név alatt szerepelt egy okiratban. 1270-ben Mihály, banai Gönyüi Mihály fia, itteni birtokát bérbe adta a pannonhalmi apátságnak, de a birtokok nagyobb része még így is Komárom várához tartozott.
Megjegyzendő, hogy a község már a Duna melletti fekvése miatt is jelentős helynek számított, hisz sok halász lakóhelye volt.
1460-ban két Csicsót is emlegetnék: Alsó és Felső Csicsót.
1526-ban a törökök betörtek a meggyengült Magyarországra, s ez 150 évig tartó megszállásuk kezdetét jelentette. I. Ferdinánd király 1547-ben Felső Csicsót egy időre Ugrinovics Vidnek ajándékozta, Alsó Csicsó viszont továbbra is királyi birtok maradt.
1562-ben Kis és Nagy Csicsót emlegetnek, melynek tulajdonosa Paxy János komáromi várkapitány volt. Abban az időben az egész Csallóközben fertőző betegségek, járványok pusztítottak, s emellett, ár ez a terület nem volt a törökök adófizetője, portyázások, fosztogatások riogatták az itteni lakosságot.
A Csallóköz elnéptelenedett, csupán helyenként állt egy-egy viskó.
1630 táján Zichy Pál bérbe vette az komáromi váruradalom hét községét, köztük Csicsót is.
1657-ben már ezt a váruradalmat és várkapitányságot II. Zichy István vásárolta meg. Így Csicsó ennek a nemzetségnek a birtokába került, s annak egyik fontos községe lett. 1644-ben Lippay érsek, majd 1657-ben Szelepcsényi érsek kiüzte Fél községből a reformátusokat, akik Csicsó községben telepedtek le.
1715-ben a község 30 háztartást jegyzett fel, Zichy Péter nyílt bíosági pert indított a győri vár őrmestere, Iller János ellen s zálogként ez egész Csicsót adta, egy összegben. EZt a pert a korabeli feljegyzések szerint a Zichyiek nyerték. Rajtuk kívül a következő nemesi családok laktak itt: Csiba, Décsy, alsócsicsói Nagy, Pálffy, szilasi Végh, Vida és Vörös.
1787-ben 110 házat és 714 lakost írtak össze Csicsón.
A 19. századból a községből eltüntek a Csémy, Egyházy, Farkas, Győry, Hegedüs és Szabó nemesi családok. A legnagyobb birtokrészei a Zichyeknek voltak.
1828-ban a községben 165 házat és 848 lakost jegyeztek fel, 1848-ban 7 és fél nemesi kúriát, 32 jobbágytelekket. Az itteni lakos megosztás a következő volt: 50 nemesi család, 64 jabbágygazda, 55 házas zsellér, 51 házatlan zsellér, 6 molnár 2 mesterlegényel és 2 segéddel, 5 takács 2 mesterlegénnyel, 2 mészáros és 1 bognár. Volt két üzlet, urasági és kuriális. A pálinkát és a sört az uradalmi épületekben főzték. Jövedelmező volt a földesúr Zichy gróf és a kuriális nemesek megánhalászata a Dunán és a tavakon. Az akkori 970 lakosú Csicsó, fejlett községnek számított, főleg ezért, mivel itt volt a Zichy uradalom székhelye.
Mai is álló ház 1847-től
Az 1848/49-es magyar szabadságharc eszméi az itteniek között is visszhangra leltek. A honvédseregbe 15 csicsói lakos vonult be, egyébként a szabadságharc eseményei a falut elkerülték.
Csicsót 1863-ban tüzvész pusztította és gyakran jelentkeztek árvizek is, azonban a helyi lakosok ezekből a megrázkodtatásokol mindig magukhoz tértek.A későbbiekben a lakosság egy része felvette a polgárság öltözködési és egyéb szokásait. A község legnagyobb földbirtokosai a következők voltak:
- 1893-ban a csicsói r.k. plébánia ( 102 katasztrális hold), Nagy András ( 134 kat.h.), Neuhasuer Károly és Haár Simon (122 kat.h.), Schlesinger Ignác (167 kat.h.), a csicsói úrbéri birtok (355 kat.h.) és gróf Waldstein János üzvegye
- 1897-ben Elzear Sabran-Pontvés herceg özvegye voltak - Schlesinger A., Zsemle Károly neje és Borza Lajos neje, 433 kat.h
- 1911-ben Borza Lajos özvegye és társai, Gróf Kálnoky Sándor
Ebben az időben volt a községben több kocsma több üzlet és bolt (6), mészárszék (2), lakott itt hentes, mészáros, szabó, 2 asztalos, 2 bognár, csizmadia, borbély, 2 kovács és kőműves. Műküdütt itt posta, táviró, fogyasztási szövetkezet, gazdakör, népkönyvtár és anyakönyv.
Az 1. világháború (1914-1918) kitörése az egyszerű emberek számára csak bánatot és szenvedést hozott, s harcterein 45 helyi lakos vesztette életét.
A háború vége és az 1918-as év nagy változást hozott Csicsó életében, hiszen ez a község is az újonnan létrehozott 1.Csehszlovák Köztársaság része lett. A Kálnoky család 4896 hektár területű nagybirtokából a földreform keretében 1930-ig elvettek 4318 hektárt, vagyis a földesőr 578 hektáron gazdákodhatott. A birtok nagy része mások kezébe került, de lakosság élete nem igen változott, mezőgazdasággal és a mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkozott. Fejlődött a kisipar is, a községnek volt saját hajókikötője is, s több kulturális-társadalmi egylez működött itt. Sokat jelentett Nagymegyer városának közelsége is. Az 1938. november 2-i Bécsi döntés értelmében Csicsó ismét Magyarországhoz került. A Kálnokyak visszakapták nagybirtokuk egy részét, 1393 hektáron gazdákodhattak, egy időre nagybirtokos lett Tihanyi Vilmos (150 kat.h.) és az Irgalmas Testvérek Rendje (200 kat.h.). Azonban a 2. világháború (1939-1945) kitörése lehettelenné tette a gazdasági fejlődést, és ismét az egyszerű emberek szenvedtek leginkább. 1944-ben a legnagyobb földbirtok tulajdonosok voltak: gróf Kálnoky Sándor ( 1703 kat.h.), a pozsonyi Irgalmas Nővérek Rendje (1200 kat.h.), Gáspár József és neje ( lakhelyük Kulcsod, 69 kat.h.), Tárnok Sándor és neje (63 kat.h.) és Bödők József (53 kat.h.).
A 2.világháború kegyetlen vámot szedett: 83 itteni lakos életét követelte. A község határában elesett egy német és két szovjet katona is. A háború befejezése után a község ismét Csehszlovákia része lett, de a nyugtalan időszak nem ért véget. A Kálnoky-nagybirtok egy részét felosztották 80 szlovák család között, akiket Trencsén környékéről és Árva költöztettek ide (1950-ig gazdákodtak itt). A magyar nemzetiségű lakosokat megfosztották polgárjogaiktól, több itteni család is megkapta a "fehér lapot", ami a Magyarországra való kitelepitést jelentette, illetve csehorszégi kényszermunkára deportálták őket ( ez 50-60 helyi családot érintett). Bezárták a magyar tannyelvű iskolákat. Az 1948 februári kommunista puccs után a napi élet rendje és a nyugalom helyreállt, viszont Csicsó is a szociális község kialakitásának útjára lépett. 1949-ben újrainditották a magyar nyelvű oktatást, ugyanez év júniusában megalapitották az efsz-t, amely már 1950-ben községi jellegű lett. Fokozatosan bőviteni kezdték a szolgáltatások hálózatát, megalakitották az engedélyezett társadalmi és kulturális szervezeteket, (köztük a legjelentősebbet, a Csemadokot is, 1949-ben).
Az 1965-ös katasztrofális árviz szinte az egész falut lerombolta, 158 ház összedőlt, 105 pedig megrongálódott. A megrázkodtatásbóé a csicsóiak ismét hamarosan magukhoz tértek, felépült az egeszségügyi központ (3 orvos rendel itt), az alapiskola, az élelmiszer-és vegyesáru-üzlet, két további üzlet, a vendéglő, az egyéni lakásépités keretében több mint 300 családi ház és az új kultúrház. Viszont Csicsó szinte teljes mértékben lvesztette eredeti arculatát. Magánvállakozésok alakulnak, a Kálnoky család a restitúció keretében visszakapta törvényes birtokainak egy részét, és jelenleg az elmatermesztés terén folytat válallkozást, több új emlékművet állitottak. Egyszóval a község határazottan megszépült, s van rá remény,hogy ez a fejlődési irányzat a továbbiakban is folytatódni fog.
A helyi temetőben több, a község történetében fontos szerepet játszott személyiség van eltemetve:
Balázs Sámdor /1885-1915/ oroszországi harctéren esett el
Csáktornyai Antal /1826-1890/ a helyi r.k. plébános, komáromi püspökség egyházi iskoláinak tanfelügyelője
Zetényi Csukás István /1886-1918/ helyi református tanító
Décsi Etel /1918-1992/ 50 évig a község szülésznője
Décsi Lajos /1886-1959/ gazda és a helyi fogyasztási szövetkezett igazgatója
Fehérváry Imre /1949-1982/ faipari mérnök
Gáspár József /1812-1890/ református tanító
Gáspár Sámuel /1848-1920/ helyi református tanító, a község kulturális és társadalmi életének jelentős személyisége. A helyi alapiskola 2002.november 23-tól viseli az ő nevét, itt található személyéhez főzödő emlékkiállítás is.
Hrotkó Sándor /1880-1945/ 42 évig volt a helyi r.k. tanító
Kiss Pál /1843-1918/ református lelkész, püspökségi bírósági ülnök
Kúr Géza /1843-1918/ 1920-1945 között a helyi ref. lelkész, történész, majd 1945 után Németországból az USA-ba emigrált, hamvait kívánságára a helyi temetőben helyezték el.
Lindenthaller József /1977-1927/ a csicsói nagybirtok gondnoka, síremlékét a győri Réthy kőfaragó készítette
Martinkovics János /1859-1943/ a nagybirtok főerdésze
Misák Károly /1904-1945/ a harctéren esett el
Mária Johanna Minauf /1856-1932/ az itteni Irgalmas Nővérek elöljárója
Rehoregh Antal a szerbiai harctéren esett el az I. világháborúban
MUDr. Štefan Snoha /1929-1979/ helyi orvos, síremlékén levő mellszobor Emil Venkov szobrász müve
Szőke Kázmér /1977-1927/ helyi r.k. plébános és dékán
Tárnok Ede /1892-1914/ helyi ref. tanító, harctéren esett el
Tárnok Rudolf /1961-1937/ az utolsó itteni vizimalom tulajdonosa
Tárnok Sándor /1920-1942/ honvéd
Záborczky Miklós /1921-1894/ a nagybirtok gazdasági vezetője
Jelentős személyiség volt Király József is, aki 1927-1945 között helyi r.k. plébános és dékán, országgyülési képviselő 1933-1944 között. 1945 után Magyarországra költözött át.