Természetvédelmi terület

Elhelyezkedés

A Csicsói Holtág Nemzeti Természetvédelmi Terület (NTT) a nyitrai ill. Nagyszombati megyében található, ezen belül a komáromi járásba tartozó Číčov (Csicsó) és a dunaszerdahelyi járásba tartozó Kľúčovec (Kulcsod) falvak kataszteri területén fekszik. A Csicsói Holtág NTT a Duna folyó árterületén kívül esik. Összterülete 79.87 ha, ebből 52,28 ha esik Číčov (Csicsó) és 27,59 ha Kľúčovec (Kulcsod) falu kataszterébe. Védett övezetté csak a Číčov (Csicsó) falu kataszterébe tartozó rész lett nyilvánítva 55,25 ha területen.

A lelőhely megközelítése Csicsó falu északi oldala felől a Ham-i úton lehetséges a csicsói halastavak felé, vagy pedig a rezervátummá javasolt Ham-i nádas melletti földúton 1,5 km-t gyalog vagy a sorompóig akár gépjárművel is megtéve. A sorompó után a NTT gyalog a kerületi töltésen közelíthető meg, illetve a töltés alatt vezető földúton a valamikori őrházikók mellett levő következő sorompóig. ANTT dél felől is megközelíthető, a Csicsó faluban levő Erecsi utcáról (Erečská ulica) a fő dunai töltéshez vezető kiépített úton, majd a töltésen további 2-3 km-t megtéve magához a tanösvényhez. A harmadik megközelítési lehetőség nyugat felől, Kulcsod falu irányából van: kb. 3 km út a Csiliz-patak ill. a Csicsói holtág töltésének hosszában a tanösvény csapásáig.

Az érdeklődők útbaigazítása és a terület tanulmányi ismeretterjesztési kihasználása érdekében a Csicsói Holtág NTT területén tanösvény (TÖ) lett kiépítve. A tanösvény csapásvonala a régi, több, mint 100 éve használaton kívül került dunai töltésen vezet, amelyen lehetséges a látogatók mozgása. A tanösvény projektje 1984-ben lett kidolgozva, majd a tanösvényt 1989-ben adták át a nyilvánosságnak. A TÖ felügyeletét jelenleg a Szlovák Állami Környezetvédelmi Hivatal alá tartozó Duna-menti Artéri Erdők Tájvédelmi Körzet (TK). A TÖ alapvetően florisztikai faunisztikai jellegű, különös tekintettel a vízi és mocsári életközösségekre. A TÖ útvonala emellett szép példáját kínálja az eredeti ártéri erdőknek, azok állat- és növényvilágának. ATO által a látogatók megismerhetik a terület természeti értékeit és jó segítséget nyújt az environmentális neveléshez is.

A csicsói holtág és környéke

A Csicsói Holtág NTT a Csallóköz egyik természetileg legértékesebb területe. A terület magját maga a szabálytalan alakú holtág alkotja. A keleti partvonalat meredek védőgát határolja, a nyugati part enyhébb lejtésű és folyamatosan sűrű gyékényesbe és nádasba megy át. Az egész holtága fokozatos eliszaposodás és növényzettel való benövés stádiumában van. A keleti részen egy nagy öböl található, amely a töltésnek a 19. század végén bekövetkezett átszakadásakor keletkezett. Az int nyugati részen és a nyugati irányítottságú partok hosszában majdnem a teljes holtág be van nőve vízi növényzettel. Ey a jelenség valószínűleg a domináns északnyugati szelekkel hozható összefüggésbe. A rezerváció külső kerületét a régi, több, mint 100 éves, parti vegetációval benőtt dunai töltés alkotja. Ez egy változó szélességű ártéri-erdő és bozót sáv a holtág hosszában, amely a vízfelület felé helyenként litorális növénytársulásokba megy át. A töltés átmenetet képez a szomszédos mezők és a tavak között és egyben ez alkotja a rezerváció védett övezetét is. A délnyugati részen a védett övezetben.

Hami nádas

A növénytakaró központi részét nád (Phragmites australis) és magas sás (Magnocariceta) sűrű vegetációja alkotja. A nádas helyenként vizenyős területbe megy át, máshol füzes (Salix) vagy nyárfás (Populus) növényzet határolja. A helyszín közepén a Ham csatorna halad. A vízi növénytársulások közül a csatornában jelentős a békaliliom (Hottonia palustris), fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), vízitök (Nuphar lutea) és virágkáka (Butomus umbellatus). Állattani szempontból a terület rendkívül fontos a halfauna védett, kihalás szélén álló fajának, a lápi pócnak (Umbra krameri) - amely a dunamenti terület endemikus faja -, valamint az emlősök közül a patkányfejű pocoknak (Microtus oeconomus) az előfordulása miatt. Értékes a kétéltűek és hüllők előfordulása, pl. a barna ásóbékáé (Pelobates fuscus) vagy az erdei siklóé (Elaphe longissima). A Hami nádas emellett madártanilag is jelentős lelőhely tekintettel a 80 madárfajra, amiből 51 faj védett, így pl. a nádiposzáta (Acrocephalus), sármány (Emberiza), a fülemüle (Luscinia) és mások.

A Hami nádas pillanatnyilag a viszonylag legöregebb mocsári növényi biotóp a csicsói területen, amely az eredetileg dunai folyóág folyamatos eliszaposodásának eredménye. A terület értéke a ritka mocsári életközösség megőrzésében rejlik, amely a legidősebb a csicsói terület fokozatosan eliszaposodó volt duna-ágainak sorában.

Történeti áttekintés

A Csicsói holtág a múltban a Duna egy meandere volt, amelyet a gőzhajózás 1830 1840 körüli bevezetésekor átvágással lecsatoltak. Az ágba torkollott a Csiliz patak és az 1896-os évtől kezdve a Bácsi csatorna is. Az árvízvédelmi töltés keletről északról és nyugatról is határolta az ágat és némely szakaszokon 10 30 m-re is megközelítette azt. A Csilizi patak és a Bácsi csatorna torkolatánál a védőgát testébe zsilipek voltak beépítve (2. és 3. sz.), amelyek feladata a víz leengedésének lehetővé tétele, illetve a Duna vizének a Csallóköz területére való behatolásának meggátolása volt. Ebben az időben azonban a meander levágása ellenére a Csicsói holtág vize még mindig kommunikált a Dunával és a Csicsói holtág és a Duna közötti terület magas vízálláskor teljesen el volt öntve.

Az 1899-es évig a rezervátum teljes mai területe a Duna bal partján húzódott, Rákvár néven. Ebbe az ágba csatlakozott a Csiliz patak, majd az 1896-os év után a Csilizköz fő vízelvezető csatornája.

Az 1899-es árvíz idején szeptember 20.-án átszakadt az árvíz elleni védőgát és a Csallóköz egy része víz alá került. Az áradás okozta kimosások és felbuggyanások által a töltés alámosódott majd összeomlott. Ekkor keletkezett a holtág keleti kitüremkedése". A Csicsói holtág ezáltal a Duna ár területén kívülre került.

Ezt követően az árvízvédelmi gátat 1900 1903 folyamán jelentősen felújították. Ez a beavatkozás az ágnak a fő medertől való tökéletes levágását jelentette, vagyis a Csicsói holtág és a Duna felszíni vizei már nem tudtak egymással közvetlenül kommunikálni még magas vízálláskor sem (kivéve az 1965-ös évet). A Csicsói holtág ezen beavatkozás által a Duna ár területén kívülre került.

Az 1960-as évben a gátakon és a vízlevezető berendezéseken felújítási munkálatok folytak. A Csiliz-patak bele lett kötve a Csallóköz csatornahálózatába s ezzel eredeti átfolyási mennyiségeit.

Az 1965-ös évben árvíz következett be, ami időtartamát tekintve is különleges volt. Az áradás Csicsó falutól nyugatra átszakította az árvízvédelmi gátat és ezt követően elöntötte az egész terület.

A kulcsodi szivattyúállomás működtetési rendje alapján a Csicsói holtágban a maximális vízszint 109,50 m t.sz.m. ben lett megállapítva. Magasabb vízállások esetén a holtágban lehetséges volt a vízszint csökkentése a kulcsodi 5. sz. szivattyúállomás zsilipén történő leeresztéssel, ill. az 1. sz. zsilipen át a Dunába való leeresztéssel, amennyiben ezt a vízszintkülönbség lehetővé tette. A kulcsodi szivattyúállomás működtetési rendje a 2000-es évben volt aktualizálva, ekkor a megelőző időszakhoz képest a vízszint 109,90 m t.sz.m.-re változott. Ezt a vízszintemelkedést a megelőző évekhez képest javulásként lehet értékelni.

A Csicsói Holtág NTT környékének történeti fejlődése és betelepülése

A mai Csicsói Holtág NTT területét először a középkorban, IV. Béla király 1268-ból származó adományozólevelében említik, mint „aqua ad viliam Cychow,, (csicsói víz). Ebben az időszakban zajlik le a terület első állandó jellegű benépesülése. Az első lakók közé valószínűleg főleg vadászok és halászok tartoztak. A faluról szóló első írásos említés 1172-ből származik, amikor Konrád, az egyik világi birtokos, II. Géza király alattvalója, itteni birtokait a pannonhalmi apátságnak adományozta. Ebben az időszakban a falu neve gyakran változott. Először Sysou-nak, később Chychou-nak nevezték.

A 14. század elején erősen fellendült az erdőirtás és a mezők megművelése. Az 1460-ból származó okmányok már Alsó és Felső Csicsót említenek.

A 19. század közepéről meg kell említeni az utolsó olyan térképet, amelyen Csicsó környéke még az árvízvédelmi meliorációs beavatkozások előtti állapotában van ábrázolva Csicsó határtérképét az 1853-as évből (M 1:7292, térképész Szalacsy József). A Dunát ezen a térképen „Öreg Duna"-nak nevezik, míg a mai csicsói holtág ,,Kiss Duna" néven szerepel.

Duna már az Osztrák-Magyar Monarchia korában is bizonyos szakaszokra volt felosztva. A folyó mentén az állami alkalmazottaknak készült lakóházak épültek, akiknek feladata ezeknek a szakaszoknak az őrzése volt. Az utolsó ilyen gátőr az Első Szlovák Köztársaság idején egy Lion nevű olasz származású polgár volt, aki Csicsóra nősült. A háza a töltés mögött volt, nem messze attól a helytől, ahol a gát étszakadt. Ez a volt őrépület máig megmaradt és mindmáig „Lion ház"-nak hívják.

Éghajlati viszonyok

Éghajlati szempontból a terület klímája meleg, száraz, síksági éghajlat mérsékelt téllel és hosszabb napsütéses időszakkal. A csicsói holtág a meleg síksági klímaterületbe tartozik. Az átlagos csapadékmennyiség 560 570 mm között mozog, ebből cca. 300 350 mm esik a vegetációs időszakra és cca 200-260 mm télre. A legtöbb csapadék júniusban és júliusban esik, a nyár második fele inkább száraz jellegű, amikor a párolgás túltesz a csapadékmennyiségen. Az átlagos évi középhőmérséklet 9°C 10,5 °C között van, az átlagos júliusi középhőmérséklet 19,5-20,5 °C, a januári pedig -1 és -4 °C között változik. A legmelegebb hónapok a július, augusztus szokott lenni, ritkábban a június. A leghidegebb hónap a januáron kívül a február szokott lenni. A hótakarós napok évi átlagos száma 30 35 nap. A területre viszonylag nagy széljárás jellemző, a meghatározó szélirány Ény DK.

Hidrológiai jellemzők

A terület a Duna vízgyűjtő területébe tartozik. Hidrológiai szempontból is főleg a Duna folyásának hatása alatt áll, amelyből a holtág felszínalatti beszivárgás útján táplálkozik. A holtágban levő víz szintjétől függően a környező területek bevizenyősödnek és magas vízállásnál víz alá is kerülnek. A nyár közepétől a víz szintje a holtágban csökken, mivel ekkor a párolgás mértéke nagyobb, mint a csapadéké. A víz átlagmélysége a holtágban kb. 3 m, a legnagyobb mért vízmélység 6,1 m (2001).

A Duna a Dunamenti síkság szakaszán nagyon enyhe esésű síksági jellegű folyó. A Szlovákia területébe tartozó 172 km-es szakaszon csupán 35 m-es szintkülönbséget küzd le. A holtágtól nem messze a Duna tengerszint feletti magassága cca. 104,65 m cca. 0,22%-os esés mellett. A folyó csapásirányi esésének változásai a hordalékok intenzív lerakódásához (agradáció) szükséges feltételeket teremtenek. A 12. századig a Dunamenti síkságon intenzív kavics és homok lerakódásra került sor. A folyó ma ezeknek az extrémen vízáteresztő hordalékoknak a tetején folyik. Ennek az óriási ekoszisztémának a legfőbb jellemzője a dinamika volt. Erózió és a hatalmas anyagmennyiség elszállítása következett be, amely anyag később a folyási sebesség csökkenésével leülepedett. Ez az aliszaposodás különböző fokozatain álló folyóágak egész rendszerét hozta létre. Különösen árvizek idején volt mozgásban a Duna egész medre, a kavicspadok odébb csúsztak és a vízállás leesésekor a mederfenék domborzata egészen más képet mutatott.

Domborzati viszonyok

Geomorfológiai szempontból a terület a Nyugat-pannóniai medence, annak Kis dunai medence alprovinciájába a Dunamenti alföld területbe és a Dunamenti síkság egységbe tartozik.

Ez egy fiatal fluviális eredetű síkság, amelyet a Duna folyóvízi akkumulációi építenek fel. A csicsói holtág paleopotamális típusú holtág. A tengerszint feletti magasság a NTT legmélyebb részein cca. 103,5 m t.sz.m., a legmagasabb részeken pedig, amit az árvízi gát koronája jelent, eléri a 115,0 m t.sz.m.-ot. A szélesebben vett terület síksági domborzata (110,0- 112,0 m t.sz.m.) természetes besüllyedések (a Duna különböző mélységű régi holtágainak maradványai, amelyek különböző fejlődési stádiumot képviselnek a ritka aktív ágaktól kezdve a szabad környezetben benövőben levő és eliszaposodó holtágak maradványain keresztül a teljesen elföldesedesett és csak időszakosan bevizenyősödő horpadásokig) szabálytalan rendszerével, valamint az ember által készített terepi depressziók, vízelveztő csatornák és mesterséges vízfelületek, mint pl. a csicsói halastavak, rendszerével van tagolva. A síksági domborzatot ezenkívül a mesterséges árvízvédő gátak rendszere is megtöri, amelyek cca. 6 m-rel magasodnak a terep fölé.

Földtani viszonyok

A terület földtanilag a pannon medence része, amelyet a pannon beltó üledékei töltenek ki (többnyire neogén korú agyagok). Ezekre az Alpokból származó kvartér üledékek települnek, amelyeket pedig kavicsos és homokos üledékek, lösz és áradási iszapok fednek.

Földtanilag a Dunamenti medence a tercier (pannon) időszakban keletkezett, de alakulása folytatódik a kvartérben is. A terület földtani szerkezete töréses flexurális, ahol a töréses tektonika különösen a depresszió fejlődésének kezdeti stádiumaiban játszott szerepet. A neogén formációkat a miocén (egri pannóniai) és pliocén (ponti rumani) korú üledékek képviselik. Az alsóbb tagozatok váltakozó meszes és homokos agyagok alkotják, homokos, homokköves és kavicsos betelepülésekkel. A felső rétegek átmenettel váltanak a rumani emelet kavicsos formációjába. Ez az üledékösszlet határozottabb rétegtani határ nélkül megy át a kvarterbe, amelyet elsősorban a Duna kavicsos-homokos üledékei alkotnak. Az összlet vastagsága a fiatal tektonika érvényre jutásának eltérő mértékétől függően változik. Az adott területen 30 60 m-tér el.

A felszíni réteget max. 2 m vastagságú, többnyire homokos agyag jellegű árvízi üledékek alkotják.

Hidrogeológiai jellemzők

A hidrogeológiai területi felosztás szerint az egység, mint Q 052, vagyis a Dunamenti síkság délnyugati részének kvartere van megjelölve. Az összletet nagy víztartalom és nagy vízáteresztő képesség jellemzi. Az összlet vízáteresztő képessége függőleges és vízszintes irányban is változik az üledékek szemcseméretétől függően.

A vízelvezetési rezsim szempontjából a terület a dombos-síkvidéki területbe tartozik esős havas típusú vízelvezetéssel. A területre a vizek decemberi januári felgyűlése és februártól áprilisig tartó magas vizesség jellemzi; a Qmax márciusban a legmagasabb és szeptemberben a legalacsonyabb, emellett jelentős még az ősz végén tél elején tapasztalható vizesség-növekedés.

Talajviszonyok

Túlsúlyban vannak a karbonátos, lepedékes feketeföldek, helyenként tőzeges talajok a karbonátos ártéri üledékeken. A holocén meszes aluviális üledékek képeznek szubsztrátumot a talajborítottság számára, amelyet mély, nem vázas talajok alkotnak. A szemcsésség, víz- és ásványisó-rezsimek a talajszelvénynek a felszíni és felszínalatti vizek általi befolyásoltságától, valamint a földtani szubsztrátum tulajdonságaitól függenek. A terület túlnyomó részét különböző szemcseméretű tipikus meszes folyóvízi talajok alkotják, ahol a szemcseméret a folyóvízi homokokon található könnyű homokos talajoktól az agyagos üledékeken található nehéz agyagos talajokig változhat. Járulékosan meszes lepedékes és arenites meszes folyóvízi talajok is előfordulnak. A magasabb talajvízszinttel rendelkező részeken, ahol a talajszelvény hosszabb ideig van kitéve a talajvíz hatásának, járulékosan meszes lepedékes feketetalajok, a meszes alluviális üledékeken pedig feketeföldes feketetalajok képződtek. A talajvizek természetesen magas ásványisó-tartalma a talaj szikesedését, a magas talajvízszint pedig vizenyősödést sőt tartós vizesedést és mocsárképződést okoz.

Vízháztartás

A Csicsói holtág területének vízrendszere a különböző hidrotechnikai létesítmények létezése és működtetése következtében meglehetősen bonyolult. A rendszert befolyásolja a csatornahálózat, a Bősi vizierőmű és a földalatti vízzáró fal.

A kiterjedt csatornarendszer a szivattyúállomásokkal együtt árvízvédelmi feladatot is ellát, vagyis biztosítja a belső vizek elvezetését a felvevőhöz és emellett biztosítja a víznek öntözési célokra való elvezetését a Csallóközre. Ezáltal a területen mesterséges stabilizáló elemként működik, amely az üzemeltetési rend szerint megkövetelt szinten tartja a csatornarendszerben levő víz szintjét. Ez a hatás átvetítődik a felszín alatti vizek rezsimére is.

Jelenleg a Kulcsodi csatorna az a csatorna, amelyen zsilipen keresztül a Csicsói holtág el van látva vízzel. A csatornahálózat vizeinek szabályozásának egész rendszerét a működtetési rend határozza meg, amely 1993-ban speciálisan a holtág vízellátásának biztosítása miatt került módosításra. Az eddigi megfigyelésekből az látszik, hogy a csatorna, illetve a holtág vízfelszíneinek lefutása azonos. Ha mégis különbség van, akkor általában a holtágban levő vízszint szokott alacsonyabb lenni a csatornainál, de ez is max. 10 cm.

Hidrológiai rezsim

A Csicsói holtág hidrológiai rezsimének műszaki határfeltételeit jelenleg a Kulcsodi csatorna bementénél levő zsilipek és a Duna-töltés melletti benzinkút mellett /a SVP objektumai mellett/ található zsilip paraméterei alkotják. Ez egy kézileg működtetett, acélcsövekből kialakított zsilip, amelynek küszöbmagassága a belső oldalon 108,25 m t.sz.m., a külső oldalon pedig 107,78 m t.sz.m. Ez a zsilip tette lehetővé a holtág vizének emelését és a belső vizeknek a Dunába való levezetését, amennyiben ezt a Duna vízszintje lehetővé tette.

A Csicsói holtágból való vízlevezetés természetes meghatározó tényezője a Duna mindenkori vízállása. A rendelkezésre álló adatok alapján a Duna legalacsonyabb állása a holtág levezetésének torkolatánál eléri a 107,62 m t.sz.m.-t/SVP adat/. A holtágban levő vízállás-adatok már csaknem 100 éve vannak mindennap feljegyezve, kivéve a háborús időszakokat. A mérések áttekintéséből kiderül, hogy a legutóbbi 30 év alatt a Csicsói holtág hidrológiai rezsimében nem történtek jelentősebb változások.

A területnek gátszakadástól való védelmére a töltés vízoldalának lábánál az 1996 1997 években 20 m felszín alatti mélységig vízzáró fal készült, amelynek alsó széle 94,0 m t.sz.m.-n van adat: Vodohospodárska výstavba š.p. Bratislava/. Ez a felszín alatti vízzáró fal „nem teljes" falnak van tervezve, vagyis nincs a vízzáró fekübe kötve. Az árvízvédelem keretén belül eróziómentesítő feledata van késleltőként működik, amely fékezi a talajvizek szűrési sebességét. A vízrendszer szempontjából azonban a töltés előtti, illetve mögötti vizekre nincs befolyással, így a felszín alatti víz a fal alatt tud áramolni.

Az elemzett eredmények alapján (Kurjak és kol., 2001) megállapítható, hogy a 7,06 7,90 közé eső pH értékeivel a víz az I. osztályba tartozik. Az oxigénrezsim mutatói a Csicsói holtágban az I.-től IV. osztályokba voltak besorolva. A legjobb értékeket /I. - II. osztály/ a keleti öböl mutatta, amely szinte teljesen üledékmentes és itt feltételezhetjük a tiszta talajvizekkel való intenzívebb ellátást. A Csicsói holtág vize eutróf jellegű. Az eutrofizáció tápanyagai foszfor (P) és nitrogén (N) forrásai a Csicsói holtág vizében egyrészt külsők, vagyis a holtágba befolyó vizekből származóak, másrészt belsők, tehát magának a holtágnak az üledékeiből és vizéből származnak.

A Csicsói holtág a természetes rezsim megszakadásának hosszú időszaka alatt fokozatosan „saját" tápanyag-tartalékokat halmozott fel az üledékeiben, amelyeket a vegetációs időszakban a vizinövények nagy mértékben kihasználnak. A vegetációs időszak végével ezek teste rothadásnak indul és a fokozatos lebomlás és rothadás folyamán a vízi környezetbe tápanyagokat bocsátanak, többek között foszfort és nitrogént is, amelyek később ismét felhasználásra kerülnek a vízinövények által és az egész körforgás megismétlődik. A később „nem felhasznált" ill. nem elvezetett biomassza folyamatos növekedésével a Csicsói holtág fokozatosan eliszaposodóban van. Az elegendő tápanyag, lassú vízáramlás, a víz viszonylag jó átvilágítottsága ideális körülményeket teremtenek a mikro- és makrofiták fejlődéséhez. A vízi makrofiták túlsúlya biztosítja víznek a foszforos és nitrogénes anyagoktól való megtisztulását és az oxigénnel való jó ellátottságot stb., szemben a mikrofitákkal, amelyek a víz zavarosodását és minőségi és

okozzák. A makrofitákat, ellentétben a mikrofitákkal, elég jól lehet menedzselni", amivel az eliszaposodás lelassulása érhető el. A 2002-es és 2004-es években végezték el a füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum) makrofita kaszálását a NTT keleti ágában 9,6 ha területen.

Bióta

A Csicsói holtág NTT jelentős fito- és zoogenofond lelőhely. A vízi növényzet szempontjából a holtág a vízi növénytársulásoknak a Dunamenti alföld legjobban megőrzött ekotópját jelenti.

Növényzet

Fenológiai földrajzilag a terület alföldi fenológiai makrotípus, gyors- középgyors vegetációfejlődési típus, nagyon korai vegetációs időszak kezdetű altípuscsoport és hosszú nagyon hosszú vegetációs idejű altípus.

A terület növényföldrajzilag a pannon flóratartomány (Pannonicum) eupannon xeroterm flóravidékének (Eupannonicum) Dunamenti alföldi flórajárásába tartozik. Állatföldrajzilag a terület a belkárpáti alföldek faunaprovinciájába, a pannon faunatartományba, dél-szlovákiai faunavidékbe, dunai faunajárásba és ártéri aljárásba tartozik.

A terület valószínű eredeti vegetációját a kőrises sziles tölgyes (Ulmion Oberd. 1953) és a füzes nyárfás (Salicion albae (R. Tx.. 1955) Müller et Görs 1958) ártéri erdők alkotják. Lokálisan szintén megtalálhatóak Magnocaricion elatae W. Koch 1926, Phragmition communis W. Koch 1926 és Molinion coruleae W. Koch 1926 csoportjaiból álló mocsarak.

Az jelenlegi növényzetet mindenekelőtt a Salici - Populetum, Fraxini Populetum és Fraxino Ulmetum közösségekbe tartozó ártéri erdő növénytársulások alko tják. Ezeknek a növénytársulásoknak a vezető fafajtái a nyárfák (Populus nigra, Populus alba, Populus x canescens) és a füzek (Salix sp.). A többi fa közül előfordulnak a fehér akác (Robinia pseudoacacia), a magyar /más néven "barnarügyű", "szlavón"/ kőris (Fraxinus angustifolia ssp. Danu bialis) és a szilfák (Ulmus sp.). A füzek és nyárfák, mint a puha ártéri erdők tipikus fafajtáinak arányát a holtág oldalirányú beszivágásai és a terep finom hullámzásai befolyásolják.

 

A bokrok közül a leggyakoribbak a fek etebodza (Sambucus nigra), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), veresgyűrű som (Swida sanguinea), közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), kányabangita (Viburnum opulus) és a szeder (Rubus sp.). Az ártéri erdőnek dzsungelszerű jelleget kölcsönöznek a kúszónövények: a komló (Humulus lupulus) és az erdei iszalag (Clematis vitalba). Ezek a kúszónövények a bokrokkal együtt szintén az ártéri erdők jellegzetes faji összetevői közé tartoznak.

A holtág litorális zónáját magas nádfélék közösségei népesítik be nád és gyékény, valamint bokorfüzesek. A jelenlevő vízi növénytársulások a legjobban megőrzött és egyedülálló ilyen komplexumot jelentik az egész Dunamentén. Ezek a növénytársulások következőek:

• tündérrózsás-vizitökös (Nymphaetum albo lutae)
• sulymos (Trapetum natantis)
• tündérfátyolhínáros (Nymphoidetum peltatae)
• víziboglárkás (Ranunculetum circinati)
• süllöhinaras-békaszőlőhínáros (Myriophyllo - Potamogetonetum)
• tüskéshínáros (Najadetum marinae)
• békatutajos (Hydrocharidetum morsus ranae)
• érdestócsagaz-hínáros (Ceratophylletum demersi)

A magasabbrendű növények 341 taxonja volt megfigyelve a helyszínről. A ritka és veszélyeztetett növényfajok közül megemlíthetjük a magas peszércét (Lycopus exaltatus), a kis tüskéshínárt (Najas minor), a rucaörömöt (Salvinia natans), a nyári tőzikét (Leucojum aestivum), a fehér tündérrózsát (Nymphaea alba), a tündérfátylat (Nymphoides peltata), a sulymot (Trapa natans) stb.

Állatvilág

Az állatvilág regionális felosztása szerint a NTT területe a belkárpáti alföldek faunaprovinciájába, a pannon faunatartományba, dél-szlovákiai faunavidékbe és dunai faunajárásba tartozik.

A Csicsói Holtág NTT faunája az ártéri erdők, nyílt vízfelületek, litorális növényzet és egyéb életterek állatvilágának gazdag bemutatója. A partmenti zoocönózisok tipikus fajai csak csekély mértékben vannak jelen, miközben a legelterjedtebb az erdei fajok közössége. A holtág jellemzője a gazdag puhatestű fauna (Mollusca). A 36 számontartott fajta közül különös jelentősége van az északi Gyraulus riparius csigafajnak, amely a sással benőtt mocsarak biotópjában él és Szlovákia területén eddig csupán néhány Gabčíkovo (Bős) melleti lelőhelyen volt megfigyelve. A Csicsói Holtág NTT Szlovákiában a csillósoknak (Ciliophora) egy lelőhelyen mért legnagyobb fajgazdagságú lelőhelyei közé tartozik (163 faj!) (Matis, Tirjaková, 1992). A gilisztafajoknál 8 faj 9 formája volt leírva (Lumbricidae, Oligochaeta). Ezenkívül ismert még 6 kullancsfaj (Acarina), 36 rákfajta (Crustacea), 122 légyfaj (Diptera), 74 zengőlégyfaj, 20 bögölyfaj és 8 bolhafajta volt leírva.

A Csicsói Holtág NTT legfontosabb állatcsoportjai közé tartoznak a halak (Pisces). A NTT a halfauna fontos helyszínei közé tartozik, mivel a Dunának az ár területén kívül eső vizei közül itt volt ismételten megfigyelve a legnagyobb számú hal. A legutóbbi, 1985-1987-es években a pozsonyi Halászati és hidrobiológiai intézet által elvégzett felmérés bebizonyította 18 eredeti és 4 betelepített halfaj jelenlétét. A rezervátumnak nagy jelentősége van, mint a védett őshonos dunai vadponty (Cyprinus carpio) ívóhelye. Szinté kiváló ívóhelye több ragadozó halnak. A kritikusan veszélyeztetett lápi pócnak (Umbra krameri) Balon által említett előfordulása a Csilizi patakban nem volt megerősítve (Hensel, 1984).

A rezerváció avifaunája szintén nagyon színes és gazdag. A területen 107 különböző ekológiai csoportokba tartozó madárfaj (Aves) van jelen. A vízi fajok közül megemlíthetjük az olyan, európai szinten veszélyeztetett fajokat, mint a bölömbika (Botaurus stellaris), törpegém (Ixobrychus minutus) és a barna rétihéja (Circus aeruginosus), amelyek rendszeresen itt fészkelnek. Feltételezhető olyan régebben itt fészkelő, kritikusan veszélyeztetett fajok jelenléte is, mint a cigányréce (Aythya nyroca) és a vörös gém (Ardea purpurea). Az erdei madárfajok közül kiemelhetjük az üregekben fészkelő fjokat, amelyek a Dunamente körülményei közt nagyon érzékenyen reagálnak az erdei növényzet természetességére. Ilyen fajok pöldául a rövid karmú fakusz (Certhia brachydactyla), a kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus), a harkályfélék (Picidae) is egyebek.

A területen 34 emlősfaj (Mammalia) volt megfigyelve. Ezek közül legjelentősebb a maradványjellegű patkányfejű pocok (Microtus oeconomus) előfordulása.

Az ekológiai stabilitás helyi rendszerének elemei

Csicsói Holtág NTT jelenleg a Dunának az ár területén kívüli legjobban megőrződött holtága. Már csak ebből a szempontból is egyedülálló jelenség.

A Szlovák Köztársaság Régiófölötti Ökológiai Stabilitási Területi Rendszerének (NÚSES SR) keretében a NTT a Csicsói Ártéri Erdők régiófölötti biocentrum magját jelenti a Duna folyó régiófölötti biokoridorra való csatlakozással.

A terület védelme

A Csicsói Holtág Nemzeti Természetvédelmi Terület az 1964-es évben állami természetvédelmi területté lett nyilvánítva, majd 1995 január 1-től a jelenlegi kategóriáknak megfelelően (NTT). A rezervátum védelmi sávjává csak a Komáromi járás területén levő Csicsó (Číčov) falu kataszteréhez tartozó rész lett nyilvánítva, a Dunaszerdahelyi járásba tartozó Kulcsod (Kľúčovec) falu kataszteréhez tartozó területen ilyen nem létesült.

Az összesen 12 284,5 ha területet magába foglaló Csicsói Holtág NTT a 14 488 ha összterületű Dunamenti Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet (TK) része. A holtág a ritka vízi és mocsári közösségek jelenléte miatt a nemzetközileg jelentős mocsári vízimadár-biotópokról szóló egyezmény (Ramsari Egyezmény) alapján először kiérdemelte a Nemzetközileg Jelentős Vizes Élőhelyek Listájára való felkerülést, majd 1998-ban a Dunamenti Artéri Erdők ramsar-i lelőhely részévé vált. A Dunamenti Ártéri Erdők TK emellett európai jelentőségű madárterületet is jelentenek és az IBA (Important Bird Areas) listáján is szerepelnek, mint globális, regionális és szubregionális szintű nemzetközi jelentőségű madárvédelmi terület 22 040 ha összterülettel (Bird Life International, 2001). A Csicsói Holtág NTT a Dunamenti ártéri erdők madárvédelmi terület (SK CHVÚ 007) része.

A terület a CORINE Biotopes projekt keretében be lett sorolva a legjelentősebb európai természetvédelmi helyek katalógusába is.

A természet és tájkép védelméről szóló 543/2002 sz. Törvény 22 §, 4 bek. szerint a Csicsói Holtág NTT-re az ötös fokozatú (a törvény 16. §), a védett övezetre pedig négyes területvédelmi fokozatú (a törvény 15. §), védelem vonatkozik.

A Nemzeti Természetvédelmi Terület a NATURA 2000 rendszer része, valamint a SKUEV 0182 Číčovské luhy azonosító kóddal megjelölt európai jelentőségű terület része. Európai jelentőségű biotópok találhatóak itt: tölgyes sziles kőrises síksági ártéri erdők (91FO), füzes nyárfás síksági ártéri erdők (91EO*), természetes eutróf és mezotróf állóvizek Magnopotamion vagy Hydrocharition típusú lebegő és/vagy rögzített edényes növények vegetációival és más európai jelentőségű fajokkal.

A megőrzöttség foka és a terület eszerinti felosztása a biocönózisok károsodása

A holtág nyílt vízfelszíne és a szomszédos litorális zóna

A Csicsói holtág a fő Duna-mederről való leválasztása (1899-ben) óta természetes úton iszaposodik. A feltöltődés fokozatosan a vízi ekoszisztémának szemiterresztrikusra terresztrikusra (ártári erdő) való változása felé halad. Az eliszaposodás folyamata a közvetlenül a holtágnak a fő medertől való levágása után volt a leggyorsabb, jelenleg lassabb lefolyású. Az eliszaposodás a leglassabb a holtág keleti öblében, amely emellett a legjobb oxigén-rezsimmel, kis mennyiségű üledékkel is rendelkezik, valamint a legjobban van táplálva felszín alatti vizekkel.

Az „A Csicsói Holtág NTT revitalizációja" című tanulmány (Kurjak és kol., 2001) a nyugat ágban 2,5 m, a keleti ágban pedig 3,5 m körüli üledékvastagságot állapított meg. A vízoszlop magassága a nyugat ágban 2,5 m, a keleti ágban pedig 2,5 3 m körül mozog.

A holtág vízrendszerére hatással volt a nagymarosi vízierőmű is. Felvetődött a Duna-meder kimélyítésének gondolata is a Bős (Gabčíkovo) alatti szakaszon, ami azonban a Csallóköz érintett részein a felszín alatti vizek szintjének leeséséhez vezetett volna. A felszín alatti vizek szintjének megőrzése érdekében Csicsó környékén a rezervátumtól délre a fő Duna gát alatt hidraulikus falak épültek. Ennek célja maga a holtág vízszint-csökkenéseinek megelőzése lett volna. Am a hidraulikus falak nem voltak elég mélyen, egészen a vízzáró rétegbe ágyazva, ezért a Duna és a holtág ár területén továbbra is folyik a felszín alatti vizek kommunikációja.

Kurjak és kol. (2001) tanulmánya megállapította a csicsói holtágnak a felszín alatti víz szintjétől, illetve a Duna vízszintjétől való közvetlen hidraulikus függését. Ez a rezsim a területen már 100 éve működik és a biocönózisok már alkalmazkodtak hozzá. A 200-es évben aktualizálva volt a kulcsodi szivattyúállomás működtetési rendje, ezáltal a csatornahálózat vízzintjének emelkedése következett be 109,90 m t.sz.m.-re, ami az optimális szint a csicsói holtág számára is. A víznek a holtágba történő bevezetése enyhítené a kiemelkedően száraz és a kiemelkedően nedves időszakok dinamikáját, ami negatív hatással lehetne az egész rendszer dinamikájára és a biodiverzitást fenyegethetné.

Vízminőség szempontjából a Csicsói holtág vize eutróf jellegű. A tápanyagoknak a vízbe történő felszabadulása gyorsabb, mint azoknak a vízi növények által való későbbi felhasználása. Kurjak és kol. (2001) szerint foszfor és a nitrogén elsősorban belső forrásokbol származnak és csak kisebb mértékben írhatók a mezőgazdaság számlájára. A biomassza keletkezésének mértéke a holtágban nagyobb, mint annak eltávolítása, így a tápanyagok további felgyülemlése van folyamatban, ami a holtág eliszaposodásának gyorsulását okozza. Szerencsére a holtágban túlsúlyban vannak a makrofiták a mikrofiták fölött, ami a lelőhely megőrzése szempontjából jó, mivel ezek a vizet tulajdonképpen tisztítják azáltal, hogy a tápanyagokat beépítik a saját testükbe, emellett a „menedzselésük" (kaszálás) is egyszerűbb.

A területen a domináns faj a füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum), amely sűrű alámerült tenyészeteket alkot és nagy mértékben hozzájárul a biodiverzitás csökkenéséhez (ez főként a Myriophyllum verticillatum, Najas marina, Nuphar lutea.

Mivel a makrofiták tömegesen vannak jelen a csatornahálózatban is, maradványaik tápanyagokkal gazdagítják a csatornák vizeit, amelyek azután befolynak a csicsói holtágba. Ez a folyamat azonban részben kontrollálva van a makrofitáknak a Duna Vízgyüjtője (a szlovák állami Vízgazdálkodási Vállalat részvállalata) által évente kétszer végzett kaszálásával a Lion-i és Kulcsodi csatornákban.

A 80-as években lezajlott növényevő amur betelepítésének célja a holtág természetes öregedési folyamtának lelassítása volt. Ám ez az ekológiai kapcsolatok megsérülését és a vizi ökoszisztéma táplálékfüggési viszonyainak károsodását is magával hozta. A vizi makrofiták változatossága a védett fajok rovására csökkent és felgyorsult az eliszaposodás folyamata az amurok által megemésztetlen növénymaradványok rothadása által.

A múltban a Duna ár zónájában a mezőgazdaságban alkalmazott vegyi anyagok bemosódása és a szúnyogirtók használata szintén hatással lehettek a terület vízi ökoszisztémáira. Hiányoznak azonban a kellő adatok ennek bebizonyítására ill. kizárására.

Bár az ismételt leltározási felmérések eredményei nem állnak rendelkezésre, a legutóbbi 20 30 évben a területről eltűntek némely értékes és veszélyeztetett fajok, mit a cigányréce (Aythya nycora), a vörös gém (Ardea purpurea), míg más fajok, mint a bölömbika (Botaurus stellaris) vagy a búbos vöcsök (Podiceps cristatus) és mások egyedszáma láthatóan csökkent. A vízi madárvilág zavarását okozta az 1990-es évig folytatott sporthorgászat, a csónakázás és az orvvadászat. Ezeket a negatív hatásokat csak 1994-ben sikerült részben megszüntetni, amikor be lett vezetve a rezervátum őrzése. Mivel azonban vonzó területről van szó, továbbra is fennáll az annak legális vagy akár illegális úton való kihasználására irányuló érdeklődés. A múltbéli rossz tapasztalatokra való tekintettel azonban az ilyenfajta kihasználás kizárt.

A védett terület erdőterülete

A Csicsói Holtág NTT-be tartozó erdős területeket az OLZ Palárikovo (Tótmegyeri erdőgazdaság) és a LS Veľký Meder (Nagymegyeri erdőfelügyelet) felügyeli. Ezek a LHC Čalovo (Csalló erdőgazdálkodási egység) és a LO Kľúčovec (Kulcsodi erdőterület) alá tartoznak. Az érvényben levő erdőgazdálkodási tervben (LHP) figyelembe lettek véve a természetvédelem feltételei is és tervbe van véve a hazai fafajták jelenlétének növelése is. Ez az elv a rezervátum területén és annak védelmi zónájában már némely növényzetnél alkalmazva volt. Az NTT területén és a védelmi zónában (beleértve a NTT kiterjesztésére ajánlott parcellákat is) folyó erdőgazdálkodási tevékenység irányításánál az eredeti fafajtáknak az idegen fajokkal szembeni előnyben részesítésének trendjét kell folytatni és erdőgazdálkodái módszerekkel haladni a természetes erdő megvalósítása felé.

ANTT védelmi zónájában és annak közvetlen közelében levő mezőgazdasági földterületek

ANTT védelmi zónájának délnyugati részében, a holtág meanderének nyúlványánál (a holtágtól mért 10 m-en belül) mezőgazdasági földterületek vannak. Ezeken a területeken még a 2002-es évig is többnyire kukoricát és sűrűn vetett gabonaféléket termesztettek. Az intenzív mezőgazdasági termelésnek erre a területre való elhelyezése nem volt helyes. A 2002-es évben a területen gazdálkodó felhasználóval való megállapodás alapján ezek a területek be lettek füvesítve, illetve angol perjével (Lolium perenne) lettek bevetve. Ezáltal a a NTT védelmi zónájából ki lett zárva a rovarirtók és műtrágyák további használata. Ezek a területek továbbra is mint kaszálók lesznek használva.